A kemoterápia a daganatos megbetegedések ellen ma ismert módszerek közül az egyik leggyakrabban alkalmazott gyógyítási mód, melynek során a szervezetbe juttatott erős gyógyszerek segítségével próbálják meg elpusztítani a rákos sejteket. A kezelés megviseli az egész szervezetet és számos mellékhatása mellett az egyik legismertebb és leglátványosabb tünete a hajhullás.
A tünet kialakulásáért nagyon sok esetben a kemoterápiai kezelés során szedett erős gyógyszerek tehetőek felelőssé. A gyógyszerek szedésével károsodnak a test aktívan osztódó sejtjei. Ilyen gyorsan és gyakran osztódó sejtek találhatók a kezelendő tumorban, de a nyálkahártyában, a csontvelőben és a hajgyökerekben is.
A gyógyszerek az egész szervezetre kihatnak, így az említett területekre is. Ennek következtében a haj növekedése megakad, a haj szerkezete károsodik és elkezd ritkulni.
A hajhullás a legtöbb esetben két-három héttel az első kezelést követően kezdődik el, de az is előfordulhat, hogy már az első kezelést követően hajhullást tapasztal a beteg. A hajhullás intenzivitásában a következő tényezők játszanak szerepet:
- az előírt gyógyszer illetve különböző készítmények keverékének fajtái
- a gyógyszer adag mértéke
- a kezelések száma
- a beteg életkora
A kezeléseket követő hatodik vagy nyolcadik héttől a haj ismét növekedésnek indul, melynek fő oka, hogy a kemoterápiai kezelések alatt szedett gyógyszerek ekkorra bomlanak le a szervezetben.
A sugárkezelés hajhullást eredményező hatása
A sugárkezelés a rosszindulatú rákos megbetegedések ellen alkalmazott leggyakoribb módszer. Ha a sugárzás a fejet is éri, károsodhatnak a hajgyökerek, így az hajhullással jár. Amennyiben a sugárzás a test más részét éri, nincs befolyással a hajgyökerekre. A fejet érő sugárkezelés esetében a hajhullás erőssége természetesen itt is függ a sugárzási dózistól, illetve a kezelések gyakoriságától. Ebben az esetben is a kezeléseket követő pár hét múlva a haj ismét növekedésnek indul.